Másnap reggel mindenkinél korábban keltem fel, legalábbis azt hittem. Lebotorkáltam a konyhába, főztem magamnak gyorsan egy kávét és kimentem az istállóba.

A lovak többsége még békésen szunyókált, mikor végigjártam a boxok előtt. Nagy meglepetésemre Famous-t nem találtam a helyén. Egyből arra tudtam gondolni, hogy Chris elmondta nagyapának mire készülök és elrejtette előlem a lovamat. Hirtelen nagyon mérges lettem, át sem futott az agyamon, esetleg körül is nézhetnék.

Kitrappoltam az istállóból és leültem az első karám széléhez.

Emily és a legnagyobb megdöbbenésemre, Shane jött velem szembe a legelők felől. Emily harsányan nevetett, a kezével pedig óvatosan megbökte Shane vállát. Egyértelmű, hogy flörtölni próbál.

Mikor megláttak, mind a ketten elnémultak. Emily durcás fejet vágott, Shane pedig szélesen rám mosolygott.

Odajöttek hozzám.

-Szia Sophie. –köszönt kedvesen Shane, majd visszamosolyogtam rá.

-Ti honnan ismeritek egymást? –húzta fel Emily a szemöldökét.

-Múltkor találkoztunk, egy lovaglás alkalmával. –magyarázta Shane, közben végig engem nézett. Kicsit belepirultam, abba, ahogyan méregetett.

-Értem. –bólintott Emily.

-Mit csinálsz, ilyen korán? –kérdezősködött Shane.

-Őőő.. nem bírtam aludni, aztán gondoltam kijövök levegőzni. –hazudtam. –Amúgy nem láttátok Famoust? –kérdeztem zavartan.

-Kint van a legelőn. –válaszolták kórusban, erre felnevettek mindketten.

-Köszi. –mondtam kurtán. –Akkor én nem is zavarok tovább, sziasztok. –azzal a lendülettel elindultam a legelők irányába. Éreztem, amint mind a kettejük tekintete belefúródik a hátamba. Hallottam még, ahogy Emily nyájasan hívja Shanet maga után.

Próbáltam igyekezni Famous karámjához és megfeledkezni arról, hogy mennyire idegesítő Emily, ahogy körülugrálja Shanet. Amúgy is, ő a bátyámért van oda… mindegy.

Végre elértem a sárga kancához, aki nyugodtan legelészett a nagy zöld fűben. Felkaptam a kezembe a kötőféket és a vezetőszárat, majd szelíden fütyültem egyet. Famous felkapta a fejét, körbenézett és gyors ügetéssel elém jött. Megveregettem izmos nyakát, ráraktam a kötőféket, aztán az istállóhoz vezettem. Kikötöttem, majd gyors léptekkel bementem a nyergesbe, körbepillantottam a helyiségben, szerencsémre mindegyik lónak külön voltak pakolva a szerszámai. Leemeltem Famous nyergét, de kiment a fejemből, milyen nehéz is tud lenni egy western nyereg, így nagy csattanással leejtettem a földre.

-Ezt nem hiszem el! –morgolódtam. Gyors lépteket hallottam közeledni. Shane jött be az ajtón.

-Mi.. –kezdett volna bele a kérdésbe, de rájött mi történt.

-Béna vagyok. –csaptam a fejemhez, mire elkezdett kuncugni.

-Semmi baj, segítek. –mosolygott szórakozottan. Durcásan ránéztem.

-Nem vicces. –mondtam vigyorogva, mire mind a ketten hangos nevetésben törtünk ki.

-Oké, oké. Elég lesz, mert már fáj a hasam. Inkább segítek felnyergelni. –mondta lihegve a nevetéstől.

-Köszi. –mosolyogtam elpirulva.

Kivittünk minden felszerelést, Shane pedig segített felnyergelni.

-Amúgy merre tartasz? –kérdezte miután végeztünk.

-Hát, igazából nem tudom. –ez igaz is volt.

-Ne menjek el veled? –mosolygott szelíden. Hirtelen nem tudtam mit válaszoljak, hiszen szerettem volna vele lenni, de közben szerettem volna megtalálni a musztángot is, viszont őt nem avattam be.

-Jajj, de nem tudok menni, segítenem kell a nagyapádnak. –mondta szomorkásan.

-Majd legközelebb. –mosolyogtam kedvesen és óvatosan megfogtam a karját.

Hirtelen Emily jelent meg, én pedig gyorsan elvettem a kezem Shanetől.

-Te hova mész? –nézett rám Emily.

-Lovagolni. –mondtam halkan.

-Lovagolni. Nem inkább azt a buta lovat akarod hajkurászni? –gyúnyolódott.

Shane összeráncolta a homlokát.

-Emily, lovagolni megyek. –mondtam határozottan.

-Oké, oké. –egyezett bele, majd Shanehez fordult. –Shane nincs kedved, majd délután lovagolni egyet? –kérdezte kacérkodva. Shane engem figyelt aggodalmasan, ahogy felszállok Famous hátára.

-Őő, ma nem hiszem. Talán máskor. –mondta és továbbállt. Úgy éreztem, mintha Shane valamit titkolna, mintha rosszat akarnék tenni, hogy kutatok a musztáng után.

Emily Shane után futott, én pedig elindultam utamra. Furcsa volt nyeregben ülni, de így nagyobb biztonságban éreztem magam. Talán ügetni vagy vágtázni is megpróbálhatok. A tegnapi ügyetlenségemmel nem sokra mentem.

Azon az ösvényen mentem, ahol először találkoztam a musztánggal. Kiértem a nagy mezőre és rögtön megjelent előttem a kép, amint a gyönyörű csődör vágtat felém, majd kíváncsian megszaglászik. Mosoly futott át az arcomon. Vajon merre lehet? Megtalálom még őt valaha? Muszáj lesz! –gondolkodtam. Összeszedtem magam, minden erőmmel arra koncentráltam, hogy meg fogom találni. Előbb viszont ki kell próbálnom, tudok-e még vágtázni. Kényelmesen hátradőltem a nyeregben, megszorítottam Famous oldalát, aki lépésből rögtön ügetésbe váltott. Kissé rázkódtam, de sikerült egyenesben tartanom magam. A sarkamat ismét odaszorítottam a ló oldalához. Egyből vette a jelet és gyorsabb ütemre kapcsolt. Visszatért az-az ismerős érzés, szabadság. A csípőmmel követtem a ló mozgását, kényelmesen hátradőlve vágtáztunk a gyönyörű színekben pompázó mezőn. Nagyon örömteli érzés volt, újra átélni mindezt. Úgy vettem észre Famous is élvezi a gyorsabb tempót. Végre nem kell lassan sétálgatnia velem. Teljesen felengedtem. A hirtelen jött jókedvemtől, úgy gondoltam mehetnénk mi gyorsabban is.

-Gyerünk kislány! –kiáltottam vidáman, majd újból megszorítottam a ló oldalát. Famous szaporábban kezdte szedni a lábait. Süvítettünk a fűbe.

Nem messze tőlünk a fák sűrűjében észrevettem, valami mozgolódást. Famousnek füttyentettem egyet, aki gyors vágtából pár méteren belül megállt, én pedig a nyakába zuhantam. Nem számítottam ilyen gyors megállásra. Nehezen, de visszaküzdöttem magam a nyeregbe és az erdő felé vettem az irányt. Amint beértem, valami kiugrott a bokorból. Shane volt az a lovával. Ismét megdöbbenve lefagytam a nyeregben.

-Sophie! Sophie! Jól vagy? –kérdezte aggódva. Megráztam a fejem.

-Igen, jól. Csak, megijesztettél. –mondtam kipirult arccal.

-Ne haragudj. –mosolyodott el. -De nem kéne erre felé járkálnod.  –nézett rám aggódva.

-Miért?

-Errefelé sok a vadász.

-Nem fognak lelőni. –mondtam vigyorogva.

-Ne legyél ebben olyan biztos. Tudod, mostanában elég sok erre a musztáng és miattuk jön ennyi vadász. Aminek ló formája van, arra kapnak. Általában nem lőnek rájuk, csak befogják, és jó pénzért eladják őket. De bármi megtörténhet. –magyarázta szomorúan.

-Befogják a musztángokat? –értetlenkedtem.

-Igen, sajnos. Apámmal ez ellen elég sokat harcoltunk már az itteniekkel. A nagyapád az egyetlen, aki mellettünk áll. Nem tudunk semmit sem csinálni.

-És hova viszik a befogott lovakat? –csúszott ki a számon.

-Egy farmra, innen pár mérföldnyire.

-Meg lehet venni őket?

-Igen, de rengeteget kérnek értük, főleg a szebb példányokért. Szerintem be kellene ezt tiltani. A musztángoknak annyi lenne a dolguk, hogy szabadon vágtázzanak a mezőkön.

-Igazad van. –bólogattam.

-Örülök, hogy egyetértesz. –mosolygott rám.

-Ez ellen nem lehetne valamit tenni?

-Nem igazán. Mi már elég sok mindent próbáltunk ellenük felhozni, de senki sem hallgat ránk.

-Értem… -mondtam elgondolkozva.

-Amúgy Sophie. Milyen lovat akarsz te hajkurászni? –vigyorgott Shane.

-Mi?

-Amit Emily mondott…

-Ja, az, izé. Semmi.

-Na, mond el nyugodtan.

Nagyot sóhajtottam.

-Hát jó. –kezdtem bele. Elmeséltem Shanenek mindent, ami történt velem az első nap, hogyan találkoztam a musztánggal és azt is elmondtam, meg akarom találni.

-Megtalálni? Nem fogod megtalálni. Valószínűleg azt a lovat már régen eladták, ha erre járt.

-Annyira jó, hogy mindenki ellenem van. –mérgelődtem. Meghúztam Famous bal kantárszárát, megpróbáltam lelépni.

-Sophie, várj, kérlek. –szólt Shane és mellém vágtatott.

-Minek, mikor te is csak kigúnyolsz? Tök mindegy, nem érdekel, majd egyedül megkeresem. Menj csak vissza a farmra, Emily már biztosan hiányol. Meg amúgy is, többre megyek nélküled. –kiabáltam. Nem válaszolt semmit. Elfordította a lovát és elvágtatott. Lehet, túl gonosz voltam vele. Mindegy, nem izgat senki. Mindannyian kinevetnek. Megtalálom a musztángomat!

1-2 óra múlva megelégeltem a keresést. Famous már többször fordult volna vissza.

Mikor visszaértem a farmra, lenyergeltem, és pucolgatni kezdtem Famoust. Emily jött ki az istállóból.

-Most értél vissza? –kérdezte közönyösen.

-Igen.

-És? Sikerült megtalálnod a lovadat? –kezdtem némi érdeklődést kiszűrni a hangjából.

-Sajnos nem. Holnap folytatom a keresést. –vágtam rá egyszerűen.

-Értem. Figyelj Sophie, sajnálom, hogy olyan goromba voltam. Utálok veled rosszba lenni. Remélem nem haragszol. –motyogta lesütött szemmel.

Elmosolyodtam.

-Jajj, dehogy haragszok. Én is utálok rosszba lenni veled. Gyere ide. –átöleltük egymást.

-Akkor szent a béke?

-Naná. –vigyorogtam rá.

-Féltem, hogy egész nyáron e miatt a hülyeség miatt, leszünk rosszban. –mosolygott kedvesen.

-Hát én továbbra sem fogom feladni a kutatást. –mondtam komolyan.

-Te tudod, de azért valamikor kimehetnénk lovagolni vagy valami.

-Persze.

-Sophie, lenne még valami… -kezdett bele óvatosan.

-Mondjad… -bár sejtettem miről lesz szó.

-Shane lenne. Nekem nagyon tetszik, és úgy látom, ez kölcsönös. Megharagudnál, ha összejönnénk?

-Őő… micsoda? Én? Jajj, dehogy is! –mondtam zavartan. Emily átölelt, én pedig csak magamat tudtam szidni, hogy lehetek ekkora hülye.

-Beviszem Famoust a helyére. –mosolyogtam, leplezve elkesergettségem.

A sárga kancát bevezettem a boxjába, raktam be neki szénát, majd magára hagytam, hagy pihenjen holnapig.

Kifelé menet az istállóból, Shane jött velem szembe, nem éppen túláradó jókedvvel.

-Shane… -szóltam neki.

-Ne haragudj Sophie, most sok dolgom van. Nagyapádnak kell segítenem. –mondta komoran.

-Jó rendben. –görbült le a szám, majd kisétáltam. Egyből Emily talált meg.

-Nem tudod, mi baja van Shanenek? Olyan furcsa, vagyis inkább olyan szomorú.

Kicsit meghökkentem.

-Nem, nem tudom. –ráztam a fejem szomorúan.

-És Christ nem láttad? –érdeklődött. Nem igaz. Shane meg Chris is kell neki? Nem hiszem el…

-Nem láttam. –válaszoltam kurtán.

-Jóó. És neked mi bajod van? –húzta fel a szemöldökét.

-Semmi, fáradt vagyok. –hazudtam könnyedén.

-Feküdj le, -mosolygott kedvesen- én megkeresem a bátyádat. –azzal eltűnt.

Úgy döntöttem, majd később kérek bocsánatot Shanetől, előtte eszek valamit. A gyomrom már erősen jelzett, hogy üres. Bementem a házba, kezet mostam, majd a konyha felé vettem az irányt. Chris ült egyedül az asztalnál, egy tányér müzlivel, amit lassan kanalazgatott.

-Szia. –köszöntem csendesen.

-Szia Sophie, te merre jártál egész nap? –nézett fel a tányérjából.

-Lovagoltam. Amúgy Emily téged keres. –válaszoltam.

-Anya aggódott hova tűntél.

-Miért most hol van?

-Elment a városba Sammel. Vásárolnak pár dolgot. –informált.

-Értem. –bólintottam. Egy tál sült pulykát melegítettem meg a mikroba. Leültem Chrissel szembe és elkezdtem magamba tömni az ételt.

-Úgy eszel, mint, akit éheztettek. –gúnyolódott a bátyám.

-Ma még nem ettem semmit. –világosítottam fel.

-Találkoztál már Shaneel? Itt szokott lenni minden nyáron, nagyapának segít.

-Igen.

-Szimpi a srác. Kérdeztem tőle, van-e errefelé valami szórakozóhely vagy strand, ahova ki lehetne járni.

Felhúztam a szemöldököm.

-Mivan? Strandra lóval is el lehet menni. Legalább úsznánk velük egy kicsit.

-Ez nem is rossz ötlet. –helyeseltem.

-Na látod. Meg mondott valami olyasmit, hogy nyáron szoktak rendezni bálokat. Itt ennyi a szórakozás.  –vont vállat.

-Miért mit hittél? Durva discokat fogsz erre találni? –nevettem.

-Neeem éppen. –kuncogott már ő is. Mind ketten befejeztük az evést, majd megkerestük nagyapát, aki épp a körkarámban dolgozott azzal a pej lóval, akivel a múltkor is. Shane a karámon kívülről figyelte minden mozdulatát. Amint odaértünk összenéztünk egy pillanatra, de ő le is vette rólam a szemét. Még mindig haragszik. –gondoltam magamban.

-Nagyapa segíthetünk valamiben? –kérdezte Chris.

-Most nem igazán… vagyis kérlek, hozd ki Badboyt és Iceot, nyergeld fel őket, aztán kimegyünk velük terepre. Visszük ezt a kis bolond lovat is.  -mutatott a pejre, mosolyogva. Chris elindult az istállóba, majd visszafordult felém.

-Segítesz? –kérdezte.

-Mingyárt megyek, pillanat. –mondtam, Chris bement az istállóba. Átmentem a karám másik oldalára, ahol Shane állt türelmesen.

-Szia. –mondtam csöndesen.

-Helló. –pillantott rám és elfordult nagyapa felé.

-Shane, nagyon sajnálom. Amiket mondtam, hirtelen haragból mondtam, egyáltalán nem gondoltam komolyan.

-Tudod, Sophie, az életben akárhányszor haragból mondasz valamit, általában igaz.

-Dehogy is. Butaságokat mondtam. Egyszerűen, mindenki ellenem van. Kinevetnek. –hajtottam le a fejem.

-Miért én talán kinevettelek? –kérdezte mélyen a szemembe nézve.

-Nem, de…

-Hagyjuk kérlek.

-De én meg szeretném beszélni, mert nem akarom, hogy rosszba legyünk. –mondtam őszintén. Egy féloldalas mosolyt eresztett el Shane.

-Könyörgöm, ne haragudj. –pislogtam.

-Rendben. –mosolyodott el szélesen, majd átöleltük egymást. Hirtelen Emily termett mellettünk. Gyorsan elhúzódtam Shanetől.

-Én megyek, segítek Chrisnek. –mondtam zavartan és kipirultan.

Szinte elfutottam tőlük. Nem akartam, hogy Emily mérges arcát keljen bámulnom,amiért így látott minket Shaneel. Remélem nem fog megsértődni rám.