-Emily!Emily!-kiabáltam lihegve, visszaérve a farmra.Körübelül 5percbe telt még a mezőről idefutottam,pedig vagy fél óráig gyalogoltam..

Chris lépett ki a házból és rögtön hozzám szaladt.

-Mi a baj?-kérdezte aggódva.

-Semmi,tényleg csak Emily hol van?-néztem fel a bátyámra.

-Miért futottál?-folytatta a kérdezgetést.

-Chris kérlek,ne faggass!Emilyvel szeretnék beszélni ennyi.

-Ti lányok ilyenkor az agyamra mentek…-mondta vigyorogva.

-Kedves vagy.-mosolyogtam gúnyosan.Végre Emily szaladt ki az ajtón.

-Mi történt?-kérdezte zavartan.Hol Chrisre,hol rám nézett.

Kérlelőn Chrisre pillantottam,hogy jó lenne ha elmenne.

-Oké,oké már megyek is.-emelte fel a kezét és elindult az istállóba.

-Na mond már.-nézett rám izgatottam Emily.

-Olyan dolog történt velem,amire sosem számítottam.-kezdtem bele.

-De micsoda?

-Nyugi elmondom.-vigyorogtam.-Tehát.Elmentem sétálni arra az ösvényre,ahol régen sokat lovagoltam.Ez kivezet egy mezőre.Ott álltam a mezőn,amikor három ló ugrott elő az erdőből.Mind musztáng lehetett és egyenesen felém vágtattak.Teljesen megijedtem,hogy el fognak taposni.A hátsó két ló elvágtázott egy másik irányban,még a fekete csődör megállt körülbelül tőlem 10méterre.Egy musztáng!Aztán elkezdett közeledni felém.Mikor egy karnyújtásnyira volt,kinyújtottam felé a kezem és megszagolta,végül pedig elfutott.Annyira hihetetlen volt ez az egész.Eldöntöttem,hogy meg fogom keresni ezt a lovat.- fejeztem be remegve az izgalomtól.

-Ezt most komolyan mondod vagy viccelsz?-nézett rám,mintha bolond lennék.

-Emily,persze,hogy komolyan mondom.

-Ez az egész,olyan fura.Ráadásul honnan jött az ötlet,hogy meg akarod keresni?Nem fog menni.Lehet már mérföldekre vannak innen azok a lovak.-forgatta a szemét.

-Figyelj,ez a ló más, mint a többi.Volt benne valami,mikor megláttam és odajött hozzám.

-Nem fogod megtalálni.Képtelenség!

-Emily légy szíves próbálj már meg hinni benne,mint én.Meg fogjuk találni!-szorítottam meg a kezét.

-Én biztos,hogy nem fogok ebben segédkezni.Hülyeség.Nem fogod megtalálni az a lovat.

-Köszönöm,hogy hiszel benne.-válaszoltam gúnyosan.

-Nincs mit.-mondta mogorván és továbbállt.

Ez hihetetlen!A legjobb barátnőm nem képes segíteni!- morfondíroztam magamban.Elindultam az istálló felé.

A bátyám nézett ki az ajtó mögül.

-Mi történt? Olyan morcos a tekinteted. –nézett rám.

-Semmi. –hazudtam. Chris eldöntötte a fejét és szúrós pillantást vetett felém.

-Összevesztem Emilyvel. –böktem ki.

-Nem tudom,hogy szeretném tudni vagy nem. –mosolygott.

-Most valahogy nem vagyok vicces kedvemben. –mondtam fanyarul.

-Na mond csak. –nézett rám kedvesen.

-Mindegy, inkább ne beszéljünk róla. –hessegettem el a témát.

-Hát, te tudod. –vont vállat. –Nem jössz az istállóba?

-De megyek. –mosolyogtam.

Amint beléptünk az istállóba, megcsapott a finom széna és ló illat. Furcsa, hogy még mennyire kellemes számomra ez az illat.

-Kijössz velem lovagolni? –kérdezte Chris, miközben Badboy boxjához ért.

-Nem tudom. Még nem készültem fel rá…  -vallottam be a bátyámnak.

-Sophie, előbb-utóbb túl fogsz esni rajta,hogy ismét lóra ülj.

-Tudom, de még nem érzem magam elég erősnek hozzá. –mondtam lesütött szemmel, majd Famous fejéhez léptem.

-Jól van. –válaszolt kedvesen. –Én kimegyek egy kis sétakörútra.

Bólintottam és beléptem Famous boxjába. A kanca kedvesen felhorkantott. Melléléptem, hagytam, hogy megszaglássza a kezem. Puha orrát hozzám nyomta és én finoman megsimogattam selymes nyakát. Annyira jó érzés volt ismét lovak között lenni. El se tudtam képzelni abban a pillanatban, hogy lehettem ennyire idióta. Mindegy, az időt nem lehet visszatekerni. Sok mindent kell bepótolnom a lovakkal kapcsolatban.

Egy érzés fogott el. Lóra kell ülnöm! Nem! Még nem tudom megtenni. Sophie, így soha nem fogsz lóra ülni. Gyerünk! Ezzel a mondattal magamban erőt kaptam. Ránéztem Famousra, aki kedvesen megbökdösött. Megragadtam a szépséges ló kötőfékét és felraktam a fejére. Kikötöttem a boxban lévő kis kampóhoz. Amilyen gyorsan csak tudtam lepucoltam, kerestem egy kantárt és felraktam rá.  Kivezettem az istállóból és az egyik karám széléhez mentem vele. Mivel már elég rég nem ugrottam fel szőrén lóhátra, a karám lécét kellett segítségül vennem. Nagy nehezen felmásztam Famous hátára, kényelembe helyeztem magam és teljesen leblokkoltam. Abban a pillanatban tudatosult bennem, hogy ismét lóháton ülök. Átjárt az öröm és izgatott lettem, mint először, amikor kiskoromban lóra ültem. Famous türelmetlenül dobbantott és várta, hogy jelezzek neki az indulásra. Finoman megböktem az oldalát a sarkammal, elindultunk. A csípőm követte az alattam haladó ló ruganyos mozgását. Rápillantottam Famous apró füleire, amiket ide-oda forgatott. Amint haladtunk el a karámok mellett, pár ló felénk vágtatott nyerítve. Elmosolyodtam. Valószínűleg a farm, vezető kancáján ülök.

Kimentünk a farm bejáratán és Famous hirtelen, mintha kicsit gyorsabb léptekkel kezdett volna haladni. Hegyezte füleit és izgatottan kémlelt jobbra-balra. Megigazítottam a szárakat a kezemben, majd próbáltam felmérni, hogy helyesen ülök-e. Egyenes hát, lábszár szorít, sarok lent. Nem igazán sikerült megállapítanom jó-e, amit csinálok. Mielőtt feleszméltem volna Famous ügetni kezdett. Meglepődtem, hisz nem adtam neki semmilyen jelet, az ügetésre. Pattogtam a hátán, mint egy rongybaba, majd csúszni kezdtem oldalra és már is a földön találtam magam. Gyorsan felültem, hogy megnézzem Famous elment-e. Szerencsémre pár méterre megállt legelni. Nagyot sóhajtottam. Feltápászkodtam a földről és egy lovast pillantottam meg kijönni a fák közül. Egyenesen felém tartott. Odafutottam Famoushoz, megragadtam a kantárszárakat. Úgy tettem,mintha csak megálltam volna legeltetni.

A lovas,egy férfi vagyis inkább, egy velem egykorú fiú lehetett, gyönyörű szürke lovon ült. Nyugodtan és rezzenéstelen arccal közeledett felém. Mikor már csak pár méterre volt tőlem megállította a lovát.

-Szia. –köszönt kedvesen és egy széles, elragadó mosollyal üdvözölt. Először megszólalni sem tudtam, majd kinyögtem egy „Szia-t”.

-Új vagy errefelé? –kérdezte még mindig mosolyogva. Roppant helyesnek véltem, ezért némileg zavarban is jöttem.

-Igen. Tegnap érkeztünk. –válaszoltam röviden.

-Értem. –leugrott a lováról. -Amúgy a nevem Shane, Shane Taylor. –ráztunk kezet.

-Én Sophie Grant.

-Örülök Sophie, hogy megismertelek. –vigyorgott.

-Én is örülök. –elengedtük egymás kezét.

-Piszkos a nadrágod. –mutatott a combomra. Gyorsan letöröltem a homokot magamról, zavartan néztem fel. Rájött, hogy leestem. Rám mosolygott kissé huncutul.

-Leestél róla? –kérdezte vigyorogva.

-Ő, izé, igen. –mondtam belepirulva.

-Segítsek visszaszállni?

-Nem kell köszönöm, megoldom.

-Jól van. –azzal felpattant a nyergébe és elindította a lovát.

Famous mellé álltam. Körbenéztem, hol találok egy fatörzset vagy valamit, amiről felugorhatnék a hátára. Persze, hogy pechemre sehol nem volt, ami segítene. Famous vállához álltam, megragadtam a sörényét, lendületet vettem és próbáltam átlendíteni a jobb lábam a másik oldalára. Nem sikerült. Még párszor neki lódultam, majd megálltam pihenni. Shane visszanézett rám, hogy mit csinálok. Szélesen vigyorgott, aztán hozzám ügetett.

-Na segítek. –mosolygott.

-Nem kell. Menni fog. –győzködtem magamat is. Shane felnevetett, leszállt a lováról és mellém állt.

-Emeld fel a bal lábad. –utasított. Megfogta a lábam és egy pillanat alatt feldobott Famous hátára.

-Köszönöm. –mondtam hálásan.

-Nincs mit. –mosolygott. –Merre tartasz? –kérdezte kedvesen.

-Igazából, nem tudom. Felfedezem a környéket… -füllentettem félig. Mivel a musztáng felkutatására indultam.

-Megmutathatom neked a környéket, ha van kedved. –ajánlotta fel. Egy kicsit elgondolkodtam; ha most elmegyek vele, mégis mikor fogok a musztáng után menni?

-Azt megköszönném. –mosolyodtam el, amint elfogadtam az ajánlatát.

-Remek. –csillant fel a szeme.

Shane roppant szimpatikus volt,még megmutatta a környéket. Elmeséltem neki honnan jöttünk és ,hogy régen mennyit lovagoltam nagyapánál. Ő is elmondta röviden az élettörténetét. Nyáron szokott besegíteni a nagyapám farmján. Idomít lovakat is és versenyezni is szokott. Miközben ezeket mesélte, próbáltam figyelni hátha találok valami nyomot, amerre mehetett a musztáng. Azon töprengtem elmondjam-e Shane-nek mire készülök, de inkább úgy véltem nem mondom el, mert még teljesen őrültnek néz. Hiszen nem sok esélyem van megtalálni, azért én reménykedek.

Élveztem a körbevezetést a kicsiny kis városkában, Shane kellemes társaság volt végig. A „túra” végén elköszöntünk egymástól és megbeszéltük, hogy majd elmegyünk együtt lovagolni. Beleremegtem arra a gondolatra, hogy még látni fogom. Meg kell mondani boldog voltam. A mély töprengésből Famous zökkentett ki, amint megállt egy kis ház előtti kerítésnél. Felkaptam a fejem. A ház már-már összedőlni készült, de mégis olyan örömöt és békességet árasztott ki magából. Az ablakaiban fehér csipke függönyök felakasztva, kívülről pedig szép piros muskátlik díszelegtek. Az ajtó előtt egy vörös macska mosakodott gondosan.

Éreztem, ahogy Famous háta megfeszül. Mereven figyelt a ház mögötti erdőre.

- Mi az? Mit látsz? –kérdeztem értetlenül. Dobbantott egyet alattam. Orrlyukai kitágultak a fejét magasabbra emelte, hogy érezze a szagot, ami az erdő felől jön. Kezdett idegesíteni a gondolat, valami van velünk szemben az erdőben, Famous érzi is, csak én nem látom. Megragadtam a kantárszárat és elhúztam jobbra. Famous ismét rám figyelt, mintha misem történt volna, megint bohókás önmaga volt. Visszanéztem a hátam mögé az erdőre, de semmit sem láttam a fákon kívül.

Tíz perc múlva a farm bejáratánál jártam. A bátyám, Chris, Sam és Emily is a legelőn tébláboltak, mikor megláttak. Mindenki leesett állal méregetett. Nagy levegőt vettem, átpillantottam az istálló felé, Famoust pedig ügetésre fogtam. Az istálló előtt leugrottam a hátáról és amilyen gyorsan csak tudtam bevittem a boxjába, átcseréltem a kantárt a kötőfékjére, aztán vártam mi fog történni. Pár pillanattal később dobogó lépéseket hallottam, majd 3 fej jelent meg a boxajtónál. Emily kezdte a hitetlenkedést:

-Te meg mi az ördögöt csináltál? –nézett rám értetlenül és vádlón.

-Tudod, lovagoltam… -sóhajtottam.

-De, mi? Hogy? Miért?

-Mert miért ne. –válaszoltam közönyösen.

-Azt mondtad, nem fogsz még lovagolni egy ideig. Erre mit látok. Teljesen megdöbbentem. –úgy mondta,mit akit megsértettek, hogy kihagyták valamiből.

-Szerintem, ez az én dolgom. –vágtam vissza. Mielőtt Emily megszólalhatott volna Chris rám mosolygott.

-Beszélhetnék veled négyszemközt? –kérdezte könnyedén.

-Persze. –mondtam nyugodtan. Chris ránézett Emilyre és Samre, majd ők ki is mentek az istállóból.

-Arról a musztángról van szó, nem igaz? –tért a lényegre.

-Te honnan tudsz róla? –lepődtem meg.

-Emily mondta… -belevágtam a szavába.

-Emily, ó hát persze. Gondolhattam volna… Miért is nem tudja befogni a száját, soha előtted?! Talán, van valami oka nem gondolod? –förmedtem rá.

-Te miről beszélsz?

-Jó mindegy, semmiről. –intettem egyet.

-Szóval, mit akarsz? Megtalálni azt a musztángot?

-Igen, képzeld. Meg akarom találni, és meg is fogom!

-Ne legyél ilyen naiv. Ugyan hogyan találnád meg azt a lovat? Már rég több mérföldnyire jár innen…

-Nem tudhatod.

-De te sem. Jobb, ha elfelejted.

-Nem érdekel, mit mondasz. Fogalmad sincs, hogy mit éltem át!

-Tényleg fogalmam sincs, de akkor is, ez csak egy újabb buta álom.

-Hát, köszönöm, hogy ismét mellettem állsz!

-Sophie! Könyörgöm, gondolj már bele…

-Légy szíves most hagyjál békén. –fejeztem be a vitát. Chris egy pillanat alatt eltűnt. Lekuporodtam az egyik sarokba és néztem, ahogy Famous csendesen ropogtatja a szénát. Eltöprengtem. Tudtam, hogy Chrisnek igaza van, de túl makacs vagyok feladni. Meg fogom találni azt a musztángot, érzem.